Sokan kérdeztétek az elmúlt napokban, mi van velem, mikor megyek vissza Thaiföldre, a válaszom igen egyszerű: maradok itthon.
Személyes tapasztalataim a kezdetekkor
Az én életemben ez a kavarodás a vírus miatt már több mint egy éve elkezdődött. A tavalyi thai túrám is ennek a jegyében telt el. Szerencsésnek érzem magam, hogy a kezdetekkor második hazámban, a thai emberektől megtanultam egy pozitív, békés, felelősségteljes hozzáállást a kérdéshez. Akkor, mivel közel volt Kína, mindenki igyekezett hazacsalogatni, de én biztonságban éreztem magam szeretett trópusi szigetemen. Bevallom, hogy Mama miatt sokat izgultam, mert minden reggel masszíroztam egy kicsit és a kora miatt vigyázni kellett, hogy ne kapjak el semmit. Így maszkban masszíroztam és minden alkalommal fertőtlenítettem a kezeimet, amikor közösségbe mentem és a hőmérséklet ellenőrzésére is magamtól álltam be. A helyiek nagyon édesek voltak, én voltam az egyik első, aki Covid-teszten esett át Koh Phanganon.
2020-ban, a Covid kezdetén Koh Phangan szigetén voltam. Akkor még nem is sejtettük, mekkorát változik a világ, mire hazaérünk.
Hogyan kerültem el eddig a burn-out-ot? Miért fontos nekem valójában a Thaiföldi tél?
Én nemcsak a Mama miatt járok ki telente a trópusokra. Kint jut időm bőségesen magamra. Az első két hétben nagyokat alszom. Feltöltöm a D-vitamin raktáraimat a napsütéssel, tisztulok az ingyenes tengeri Thalasso terápiával. Kétnaponta túrázok, megmászom a hegyeket, így lefárasztom testemet és természetes módon edzem magam. Idővel a lelki békém is helyreáll a sok meditációval. Darabokra szed, majd összerak a kedvenc masszőröm, akit naponta látogatok és tovább nyújtom testem határait jógával. Imádom az egészséges thai ételeket. Szerencsére Mama családja minden nap frissen fogott tengeri halakból készült ételeket tesz elém. Imádom a helyi zöldségekkel készült, gyógynövényekkel fűszerezett, színes, ízletes ételeket. Degeszre eszem magam mangóval, ananásszal, maracujával és sok más ízletes trópusi gyümölccsel.
Thai masszázs Koh Phanganon, a covid szezonban. A helyiek már a kezdetek óta figyelnek egymásra.
Tavaly a helyzet hatására utánajártam, hogy milyen vitaminokkal és táplálék kiegészítőkkel tudom elkerülni vagy megelőzni a vírusfertőzést. Mégis, amikor az első covidos páciens bekerült a helyi kórházba, teljesen lefagytam. Nagyon féltettem Mamit, nehogy hazavigyek valamit. Amíg én békésen éldegéltem odakint, közben itthon is felgyorsultak az események. Nehéz volt a döntés, megszakadt a szívem, hogy ott hagyom Mamit, de hazahúzott a szívem az itthoni szeretteimhez. Nem részletezem, mekkora tortúra volt a hazajövetel. Hogy milyen ijesztő volt látni, ahogy időközben megállt a világ. Kihalt repterek, és egy ürességtől tátongó Budapest várt.
Az akkor még önkéntes karantén utáni sétán még viccelődtem a kihalt Váci utcában.
Változás
Akkor még csak önkéntes karantén volt, tisztességesen be is tartottam, de valahogy elveszettnek éreztem magam, mindenki tartott tőlem. Magányos időszak jött el az életembe. Nem volt ebben semmi különös, másokkal is ezt történt a korlátozások miatt. De kaptam egy kis extra időt. Elgondolkodtam az életem értelmén, és sok mindent tanított ez az időszak. A tapasztalataim által újraértékeltem az egészség fogalmát, emberi kapcsolataimat, a hivatásomat. És tudtam, hogy a helyemen vagyok. Csak rendezni kell soraimat. Imádom a munkám, segíteni másoknak az egészségük helyreállításában, átadni a tudásom, ahogyan azt teszem több mint 20 éve.
Megújulás van
Idővel leülepedtek a dolgok és a helyére állt a rend. Persze ez a világ már sosem lesz a régi, de nincs is szerintem ezzel semmi baj. Nagyon felgyorsult a világ, meg kellett állnunk egy kicsit. Szerencsére fel voltam töltve rengeteg pozitív energiával, így szokásomhoz híven ugrottam egy nagy fejest a semmibe. Elindítottuk az oldalt, és közben rengeteget tanultam. Aztán megálltam egy kicsit, mert megijedtem, látván, mennyire ijesztő az internet adta óriási nyitott kapu. Kontrollálatlanul érkeznek az infók, sok a sallang. Én hű szeretnék maradni önmagamhoz. Értéket képviselni.
Egy kis “pályamódosításban” vagyok, tavaly beiratkoztam gyógymasszőr képzésre, hogy még egyszer ismételjek egyet gyógyítás területén. Nem bántam meg. Csak még alaposabb leszek, ha immáron sokadszor is, de átrágom magam a témán. Közben folyamatosan updatelem az anyagot a thai masszázs és a gyógymasszázs tekintetében, amit hírlevél formájában fogok megosztani tanítványaimmal. Gyorsan telnek a napok. Remélem, Mami megvár és repülök hozzá 2022. január 23-án, amint letettem az utolsó vizsgám.
Alig várom, hogy újra együtt legyek Mamival. Ez egy covid vakcina oltás nélkül nem lehetséges. Ezért is bevállalom.
De addig is felelősséget vállalok magamért és a környezetemért.
Miért fontos vigyázni egymásra?
Mert az új évvel sajnos nem tűnt el a vírus. Hiába vigyázok magamra és közvetlen környezetemre, mégis elkapta 4 közeli családtagom. Apám most is szenved a szövődményektől. Sok barátom, ismerősöm elvesztette valamelyik szerettét tavaly. Engem is kivert a víz ismét az izgalomtól, amikor az egyik (tünetmentes) páciens infúziós kúrájához előírt kötelező tesztje pozitív lett. Azonnal csináltattam egy dupla tesztet én is lelkiismeretem megnyugtatására. Valahogy úgy érzem, még kellett is ez a pofon, hogy tovább csináljam a saját napi macerás fertőtlenítő protokollomat, a biztonságos környezetért. Sokan megkérdőjelezték a fontosságát..
Van akinek kötelező, van, aki felelősségvállalásból vállalja a covid tesztet.
Miként vigyázok magamra testi szinten?
Első lépésként vigyázok az egészségemre. Szedek C, D-vitamint, cinket, szelént, magnéziumot. Használok többféle vírusirtó és torokfertőtlenítő spray-t. A vírusirtó Jungle teám eddig is hatékony volt, elkerültek a vírusok, és természetesen bőséges a napi folyadékbevitel. Reggelente facsart narancs vagy grapefruit lével kezdem a napom és odafigyelek az egészséges táplálkozásra is. Legalább heti egyszer thai ételeket főzök. Nem ellenkezem a szabályokkal, betartom őket, sőt, mindig van nálam egy kis fertőtlenítő spray, ha kimozdulok otthonról, használom is. 2020-ban Pilates oktató is lettem, ezzel erősítem a testemet, kell az erős vázizomzat. Hosszú sétákat teszek, amíg dolgozik a kis ózongenerátorom.
Miként vigyázok magamra, óvom a lelki békémet?
Minden reggel csakratisztító meditációval kezdem a napom. Utána jógával vagy a saját, Thaiföldi telek alatt kifejlesztett nyújtásokkal figyelem meg a testem aznapi korlátait és egy kicsit tovább nyújtom. Kikapcsoltam minden zavaró tényezőt. Reggel nem nézem a híreket, adatokat, stb. Thaiföldön már végignéztem az összes konspirációs elméletet és nem adok a félelemnek energiát. Jól érzem magam a bőrömben és ezt szeretném megtartani, mert csak így tudok adni belőle másoknak.
Miként vigyázok másokra?
Én az intenzív osztályon kezdtem a pályafutásomat, így számomra teljesen természetes, hogy fertőtlenítem a felületeket. Maszkban masszírozok, a kedvenc bio fertőtlenítőmből (ami nem szárította ki a kezemet, úgyhogy szerintem ez nem lehet kifogás) a páciensek is kapnak egy adagot. Zsilipelek, és használom az UVC fertőtlenítőt is napi szinten. Büszke vagyok magamra, mert eddig még akivel naponta találkoztam, nem kapta el a vírust. Hálás vagyok mindenkinek, akivel kapcsolatban vagyok, hogy odafigyelnek másokra. Így aki kontakt személy lett, maradt otthon, viszont a többiek így meg tudták kapni az endorfin adagjukat vagy gyógyterápiájukat.
Néhány általam használt fertőtlenítő mindig kéznél van a covid elleni védekezésben.
Hogyan tovább? Van már vakcina, visszatérhetünk a normális életbe? Mi a megoldás?
Tavaly megtanultuk értékelni a személyes jelenlétet. Egyéni döntés az oltás kérdése, de mi is hatással vagyunk a jövőre nézve. Szerintem vállaljunk felelősséget. Ez volt a tavalyi lecke.
Ami eddig volt, az nem megy tovább. Anno, mi csak akkor utazhattunk egzotikus országokba, ha volt oltási kiskönyvünk. Én is kaptam sokat. Ez valahogy elmaradt az elmúlt 15 évben. Ez az oltás dilemma rendkívül megosztó kérdés szerte a világon napjainkban. Bevallom, én nem félek a vírustól. Csak másokat féltek. De őket teljes szívemből és nagyon. És miután életem értelme a gyógyítás, inkább erre fókuszálnék, nem a katasztrófaelméletekre.
Mivel nekem kórházi gyakorlatra is kell mennem a gyógymasszőr képzés kapcsán, én regisztráltam az oltásra. Mamit sem tudom meglátogatni nélküle. És másokkal szemben is ezt tartom a felelősségteljes viselkedésnek, a pozitív és proaktív reakciónak. Nincs mitől félnem. A félelem és a stressz az, ami megöl és gyengíti az immunrendszert. Én másokat féltem, nem magamat. Megteszek mindent és igyekszem jó példát mutatni másoknak.
Március végén lesz egy éve, hogy ki sem mozdulok otthonról. Számomra is kihívás lesz a téli szünetem pozitív hozadékai nélkül végigcsinálni ezt az évet. De itt a helyem.
Mostantól egészségmegőrzéssel, fájdalom elleni megoldásokkal kapcsolatban írok.
Ez a covid téma nem a kedvencem, de sokan kérdeztétek, mi a véleményem, hát én így állok a koronavírus kérdéssel kapcsolatban.
Vigyázzatok magatokra, vírusmentes napokat és kívánok egy szebb, egészséges jövőt!
Szeretettel,
Mónika
