Hírek

Amit a szülő is megtehet gyermekei gerincének védelmére

Gerinc Gyermekek gerinces Tartás hiba

Sajnos napjainkban sok a túlsúlyos, gerincferdüléses, hanyag testtartású gyermek. A távoktatás csak rontotta a statisztikákat. Nézzük végig, mit tehet otthon a szülő gyermeke egészséges gerincéért.

 

 

 

Napjaink felkapott témája a rohanó életmód, az ülő munka és az, hogy kevesebb, mint napi 2000 lépést teszünk meg.

A gyerekek talán még rosszabb helyzetben vannak.

A mozgásszegény, ülő életmód ma már a gyermekkorban is általános.

Ennek hatására a gyermekek és fiatalok körében rendkívül elterjedtté vált a tartáshiba.

A távoktatás nehezebbé tette a gyermekek számára a tanulást

 

Az távoktatás csak tovább rontott a helyzeten.

Reggel iskola nagy táskával, egész nap görnyednek a nem megfelelően beállított padokban és íróasztalok fölött, majd délután haza tanulni és megírni a másnapi leckét.

Azok a gyerekek, akik nem sportolnak az iskola mellett, ők nem teljesítik a napi mozgásigényüket.

Elengedhetetlenül fontos, hogy a gerincünket és vele együtt a törzsizmainkat is rendszeresen átmozgassuk, testtartásunkra pedig már minél fiatalabb korban odafigyeljünk.

Már az óvodáskorban 62%-ban fordul elő (Pellet Sándor ortopéd szűrései Gödöllőn), s ez az iskolai évek alatt sem csökken.

A gerincbetegség napjainkban már népbetegség. Éppen ezért már gyermekkorban fontos a rendszeres szűrővizsgálat az esetleges rendellenességek felismerésére és a komolyabb problémák megelőzésére.

 

A középiskolások között 80%-ra tehető azon tanulók aránya, akiknél vagy tartáshiba van (kb. 65%), vagy kezelendő fiatalkori gerincbetegség (Scheuermann kór és valódi scoliosis, vagyis gerincferdülés, együtt kb. 15%) (Fejérdy Gábor ortopéd szűrései Kismaroson és Budapesten, Lazáry Áron ortopéd és munkatársai szűrései Pásztón, Szentgotthárdon és Budapesten).

A gyermekek most már nem csak játékra, a távoktatás miatt a tanulásra is használják a kütyüket, éppen ezért még gyakoribb a gyermekek között a tartáshiba.

A tartáshiba persze még nem betegség, de ha úgy marad, akkor a gerinc fiatal felnőttkori porckopásának az előhírnökévé válhat. Mindez meglehetősen ijesztő, és a szülők jól teszik, ha felfigyelnek erre a veszélyre.

Milyen a gerinc szempontjából jó szék?

A székmagassága és az ülőfelület hosszúsága lehetővé teszi, hogy az ülőfelületen egészen a széktámláig hátracsúsztassuk fenekünket, és eközben talpunk a földön nyugodjon

A szék támlája olyan helyen és olyan helyzetben van, hogy a medencecsontunk tetejét és a derekunkat neki tudjuk támasztani.

A szék támlája nem túl hosszú, és így nem gátolja a lapockák és a hát felső része elhelyezkedését.

A széktámlája úgy van kiképezve, hogy író helyzetben is és figyelő helyzetben is meg tudja támasztani a medencecsont tetejét és a derekat.

A szék ülőfelületének elülső széle nem éles, és így nem nyomja a combot, vagyis nem gátolja a vérkeringést.

Hogyan üljünk a széken helyesen?

A fenékkel csússzunk egészen hátra, addig, ameddig csak lehet.

Támasszuk neki a medencecsontunk tetejét és a derekunkat a szék támlájának.

Ha a szék erre nem alkalmas, akkor tegyünk a derekunk mögé kispárnát.

Ha nincs kéznél más, akkor a kezünket hátratéve is kiválóan meg tudjuk támasztani a medencecsontunk tetejét és a derekunkat. (A helyes tartás szempontjából ezért is előnyös, amikor a tanító néni azt mondja a gyerekeknek, most pihenünk: tegyétek hátra a kezeteket.)

A lábunkat támasszuk a földre (ha a gyermek túl kicsi a szék magasságához képest, akkor dobozra tegye a lábát).

A derekat terheli, ha a láb nem támaszkodik.

Fontos, hogy megfelelő széket és asztalt válasszunk, illetve megtanuljuk testméreteinek megfelelően a helyes ülésre megelőzve a hanyag testtartást és az extra megterhelést.

Az asztal magassága igazodjon a testméretekhez, tehát kisiskolás gyermeknek más asztalra van szüksége, mint a „felnőtt-méretű” egyénnek.

Igazán gerinckímélő asztalnak az tekinthető, amelyiknek a lapja megdönthető.

Iskolában is használnak ilyen változtatható méretű és megdönthető felületű asztalt pl. Németországban. (ld. www.agr.de).

Ékpárna

Tehetünk a szék ülőfelületére ékpárnát (a gyógyászati segédeszköz boltokban kapható), mely megemeli az ülőcsontot, ezzel a medencét és az ágyéki gerincet jobb helyzetbe hozza, mikor az asztal mellett ülve tanulunk vagy rajzolunk. A gyógyászati segédeszköz boltokban kapható egy másik ügyes szék-javító eszköz is, ez az ágyéki gerincet támasztja meg üléskor.

Ágy, matrac

A megfelelő ágy és párna választása fontos az egészséges fejlődéshez és gerinchez

Az ágy inkább kemény legyen, mint puha, és ne legyen gödrös.

Milyen a gerinc szempontjából jó kerékpár?

A gerinc szempontjából az a jó kerékpár, melyen egyenes derékkal lehet biciklizni.

Milyen a gerinc szempontjából jó iskolatáska?

A megfelelő formájú és méretű iskolatáska kiemelten fontos szempont a gyermekek gerincének védelmében.

A becsomagolt iskolatáska súlya ne haladja meg a gyermek testsúlyának 10%-át. Ennek érdekében a szülőknek és a pedagógusoknak sokat kell még közösen dolgozniuk, mert a gyerekek ma jóval nehezebb táskákat cipelnek, és ezen a közös akarat segíthet leginkább (jogszabály ehhez kevés). Korábbi írásunkból kiderül, milyen iskolatáska jó a gyermeknek.

Úszás és tartásjavító torna

Ha a szülő teheti, tanítsa meg és vigye gyermekeit úszni (ez is jó hétvégi program lehet).

Az úszás megerősíti a gyermekek vázizomzatát

Az iskolában ma már elvárás, hogy a testnevelés keretén belül minden gyermekkel végezzenek speciális tartásjavító tornát.

Az ovisok játékosan tanulják meg a közös és egyéni tartásjavító tornával a helyes testtartást.

Ugyanezt a tartásjavító tornát az óvodában is célszerű csinálni, az óvodapedagógusok ezt kiválóan meg tudják tanulni és jól tudják csinálni a nagyobb óvodásokkal, s ennek eredménye az iskolás évek alatt meg is látszik.

A tornaórán javul a kicsik tartása, bővül mopszgástartományuk, rugalmasságuk és erősödik a vázizomzatuk.

A szülők érdeklődésükkel motiválhatják a testnevelőket ill. az óvodapedagógusokat a tartásjavítás rendszeres végzésére. (Az otthoni tartásjavító tornavégzés túl nagy kívánalom lenne a szülőktől, ehelyett az iskolai/óvodai testnevelésben érjék el a rendszeres alkalmazását.)