A tradicionális thai masszázs története
Több mint 2500 évvel ezelőtt Buddha közeli barátja, Magadha királynak, Bimbisarának a kezelőorvosa, és SANGHÁNAK, a buddhista szerzetesek és apácák rendjének orvosa volt. A növények és ásványi anyagok gyógyerejéről szerzett ismeretek birtokában volt. Dr. JIVAKA-t megemlítik a PALI CANON-ban, a THEREVADA BUDDHIZMUS (Sri Lanka, Burma, Laosz, Kambodzsa, Thaiföld) szent könyvében is. A thaiföldiek KUMAR BHACCHA, az „orvoslás atyja” emlékére vallási szertartásokat végeznek. A mai Thaiföld területére a buddhizmussal egyidőben, időszámításunk előtt II.-III. században jutott el Kumar Bhaccha tanítása. Évszázadokon át kizárólag szóban szállt az orvoslás tudománya tanárral diákra, követve az Indiában is általános tanítási hagyományokat, innen ered a tradicionális elnevezés. A tanulók szívből tanulták. Néhány nehezebb írás elveszett, mellőzték. Az első nemzetközi okirat, amely megemlíti a thai masszázst, Simon de Loubere emlékirata, aki francia összekötő tiszt volt a thai királyi udvarnál 1661-ben Ayutthayaban. Megemlítik a thai masszázst néhány XVII. sz.-i orvosi írásban, melyeket pali (páli) nyelven, Khmer (KHOM) írással pálmalevelekre rajzoltak. A legtöbb irat végleg megsemmisült, amikor a burmai hódítók 1767-ben lerombolták a régi királyi fővárost.
Thai masszázs és a hagyományos orvostudomány eredetének nagy részét homály fedi. Legősibb gyökerei Indiába nyúlnak vissza. Eredetét Jivaka Kumar Bhacca Észak-indiai orvosra vezetik vissza.
A hagyományos thai masszázs vagy „ősi masszázs” (NUAD PHAEN BORAN) hosszú múltra tekinthet vissza a terápiás gyógykezelésben. Ez a masszázsirányzat a két és félezer év alatt sokat fejlődött és a jógatanítás mellett a kínai akupunktúra is hatott rá.
1836-ban III. Rama király uralma alatt királyi rendelet alapján összegyűjtötték az ősi művészeteket és tudományokat a Wat Pho-ban, egy újfajta egyetemet létrehozva. Ezek tartalmazzák az orvosi tudományokat, a gyógyszerkönyvet és a masszázst. A maradványokat III. RAMA király kőtáblákba vésette. Ezek a Bangkokban található Phra Chetupron (a Wat Pho thai neve) templom falán ma is látható híres „epigráfiák”. Az ábrák és a hozzájuk tartozó magyarázatok hiányosak (például hiányoznak a bordák és a hátgerinc). Összesen 6O rajz, (3O szemből, 3O hátulról) ábrázolja a testet. A rajzokon az energiavonalak mentén terápiás pontokat jelöltek, melyeket „SEN”-nek neveznek thai nyelven.
A nyugati anatómia ismeretében azonban meglehetősen furcsa látvány. Oka az, hogy az anatómia nem játszott szerepet az ősi thai masszázsban, a sebészetet nem ismerték, és a boncolás tilos volt a korábbi thai társadalmakban. Az ábrák nem is próbálnak élettanilag pontosnak látszani.
Sematikus vázlatok, a láthatatlan energiavonalak és akupresszúrás pontok rendszerének ábrázolása, illetve azok testre gyakorolt hatásának és működésének bemutatása.
Szintén magukban foglalják a speciális masszázsterápiákat a különböző kórtünetekre és betegségekre.
1906-ban, a Nagy V. Rama király uralkodása alatt királyi rendeletre lefordították az összes orvosi tudományt a különböző ősi nyelvekről napjaink thai nyelvére, majd feljegyezték kézírással a Királyi Orvosi Szövegkönyv, „Tum Ra Pade Sard Songkroah (Chabub Luang)” néven. A könyv tartalmazza a masszázs technikákat, vonalakat és pontokat, amiket „Tum Ra Nuad Chabub Luang” (Kéz Terápia)-nak hívnak.
1962 májusában Mon Ponl Tomyamin a Wat Pho Orvosi és Masszázs Iskola első igazgatója megnyitotta a hivatalos thai masszázs tanfolyamokat.
Számos masszázs tanárt meghívott tanítani különböző helyekről.
Napjainkban is tanítják sajátos technikájukat diákjaiknak.
Az idők során mind a nemzetközileg, mind a thaiok által is a legelismertebbé és leghíresebbé vált a thai masszázs tanításában.
A Bangkoki thaiok nemcsak imádkozni és meditálni járnak a Wat Pho templomkomplexumba.
Az itt található masszázsközpontban a tradicionális talp-, test-, netán gyógynövényes gőzmasszázzsal gyógyulnak, feltöltődnek, vagy csak egyszerűen „karban tartják” magukat.
